Az önkéntesség segíthet abban, hogy megtaláld a helyed az életben – Hegedüs Gergővel, a Máltai Szeretetszolgálat helyi vezetőjével beszélgettünk

Az önkéntességről, a Máltai Szeretetszolgálat szatmári szervezetének mindennapjairól, és az új koronavírus-járvány idején végzett civilszervezeti munkáról kérdeztük Hegedüs Gergőt, a segélyszervezet vezetőjét.

Számos civilszervezet működik Szatmár megyében, köztük is az egyik legaktívabb már évek óta a Máltai Szeretetszolgálat. A főként önkéntesekből álló segélyszervezet köré nagyon sok fiatal csoportosul, de az idősebbek is mind mai napig aktív részesei a mindennapok feladatainak. Nem is olyan rég, egészen pontosan tavaly decemberben új vezetője lett a szervezetnek, a 22 éven át teljes odaadással munkálkodó, nyugállományba vonult Palai Kristóf helyét Hegedüs Gergő vette át, aki 13 éven át a szervezet önkéntese, és 2017 óta a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Ifjúsági Szervezetének is országos vezetője. Ennek okán Gergő azok közé tartozik a megyében, akik igen sokat tudnak az önkéntességről, az önkéntesek koordinálásáról, illetve mindazon társadalmi problémákról, amelyek segítését a megyében működő civil szervezetek célul tűzték ki maguknak.
Az alábbiakban ezekről a problémákról, illetve a járványhelyzet generálta további gondokról beszélgettünk Gergővel.

Szatmár.ro: Tizenhárom éve önkénteskedsz. Miből fakad ez a szociális érzékenység, hogyan szólított meg téged ez a hivatás, amely során sikerült kézbe venned egy egész szervezet irányítását, nem beszélve az országos szintű megbízatásodról.

Hegedüs Gergő: 13 év, így kimondva kicsit ijesztőnek tűnhet, de igazából nagyon hamar eltelt. Azt elmondhatom, hogy már gyerekkoromban is érdekeltek az emberek problémái, szívesen segítettem az osztálytársaimnak és nyitott voltam az új dolgokra. Emlékszem, az egyik barátom meghívására mentem el először a Máltába, akkor egy vasárnapi délutáni programban foglalkoztunk hátrányos helyzetű gyerekekkel. Már aznap eldöntöttem, hogy én ennek részese szeretnék lenni és a döntésem alapján egyre több önkéntes tevékenységre jártam. Ami fordulópontot jelentett számomra az egy 2011-es tábor megszervezése volt – néhány egykori és jelenlegi kollégámmal együtt – amikor közel 40 gyereket vittünk el néhány napra Büdössárra. Nem egy nagy távolság, de a tudat, hogy mennyi emléket és szép pillanatot éltek át a gyerekek a mi munkánknak köszönhetően, nagyon sok motivációt tudott adni. Ez egyébként a mai napig így van, bár már sok megszervezett tábor van a hátam mögött, mindegyikre nagy élményként tekintek. Elsősorban azért, mert talán ez az időszak, amikor gondtalanul tölthetünk együtt pár napot a kedvezményezettjeinkkel, az otthoni problémáktól távol tényleg csak arra kell „koncentráljunk”, hogy mindenki jól érezze magát. Sokan a „gyerekeink” közül a tábor előtti éjszaka nem tudnak aludni, annyira izgatottak. Feltettem magamnak azt a kérdést, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy a gyerekek ennek ellenére sem akarnak a táborokban elaludni, aztán rájöttem. Van egy saját szobájuk, egy saját ágyuk, ami eddig még sosem volt, egy kicsi hely, ami – ha egy rövid időre is, de – csak az övék lehet.
A szóban forgó évek alatt befejeztem az iskolát és elvégeztem az egyetemet szociális munka szakon. Természetesen azóta nagyon sokat változtam, ahogy minden más is, de a lelkesedésem megmaradt. Ennek személyesen nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy ez motivál a mindennapok során.

Egy régebbi tábori fotó, még 2011-ből

Szatmár.ro: Tulajdonképpen számodra mit jelent önkéntesnek lenni? Mit adhat, és mit várhat el az, aki önkéntesnek áll egy civilszervezethez?

Hegedüs Gergős: Az önkéntesség? Egy nagy kaland az egész, tele élményekkel, tapasztalatokkal és fejlődési lehetőségekkel. Segíthet abban, hogy megtaláld a helyed az életben és irányt ad a jövőre vonatkozóan, mint ahogy ez az én esetemben is történt. Személy szerint nagyon sokat kaptam az önkéntesség során, nemcsak élményeket és tudást, hanem barátokat is, és ha már itt tartunk, akkor a feleségemet is a Máltában ismertem meg, és azóta van egy csodálatos kisfiúnk. Amellett, hogy jó buli, szerintem az önkéntesség ugyanakkor nagy felelősség is. Következetes és hiteles kell maradnod az önkéntes munka során, ha egyszer egy programra jelentkezel, akkor minden meg kell tenned azért, hogy azon részt is tudj venni, mert nem csak a te társaid számítanak rád, hanem azok a gyerekek/ fiatalok is, akikkel foglalkozol.

Szatmár.ro: Miért pont a Málta? Lehettél volna önkéntes számos más civil szervezetnél.

Hegedüs Gergő: Hogy őszinte legyek, örülök, hogy így alakult. Ezt próbáltam ki először és itt maradtam- talán az egyik legjobb döntés volt az életemben. Sok szervezetnél megfordultam önkéntesként – főleg az egyetemi évek alatt – de a Málta nyerte el leginkább a tetszésemet. Tetszett a lendület, a csapat és a cél, amiért együtt, közösen dolgozni tudtunk. Ezt igazából nehéz elmagyarázni, nem is tudnám konkrétan megfogalmazni, de egy biztos: jó érzés az, hogy számíthatok a társaimra, akikkel nap, mint nap együtt dolgozok. Szabadidőnkben is sokat járunk össze és megosztjuk egymással az életünk legnagyobb örömeit és nehézségeit. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, akkor talán könnyebben megérthető lesz az üzenet.



Szatmár.ro: Mennyiben különböznek azok a problémák, amelyekkel 13 évvel ezelőtt szembesültél Szatmárnémetiben, viszonyítva azokhoz, amelyek ma jelentik a legnagyobb gondot a városban?

Hegedüs Gergő: Talán a szegénység az a társadalmi probléma, amiről tapasztalataim alapján a leginkább mesélni tudnék. Problémaforrásként ez ugyanúgy ma is adott, mint akkoriban – csak a körülmények változtak. Egy konkrét példán keresztül mutatnám be ezt. 13 évvel ezelőtt minden hétvégi foglalkozás végén egy kenyeret és egy margarint adtunk a gyerekeknek, akik eljöttek a tevékenységre. Ez sokszor motiváció volt a számukra, hiszen ilyen módon élelemhez tudott jutni a család és jöttek, szinte özönlöttek be hozzánk a gyerekek. Mostanában ez már nem motiváció, valamilyen úton-módon minden család ki tudja keríteni magának a kenyérre valót. Ma is nagyon sok hátrányos helyzetű család és gyerek van (sok olyan gyerekről tudunk mi is, akiknek egyetlen meleg étele az, amit nálunk eszik meg), de körülbelül a 80% már rendelkezik okostelefonokkal, táblagéppel. Ez annak tudható be, hogy fel szeretnének zárkózni a „többséghez” és ezt ilyen módon próbálják meg. Ha nincs pénz, akkor sokan közülük eladják a telefonjaikat, de amint újra pénzhez jut a család, visszavásárolják ezeket, mert mindez státuszszimbólumként szolgál saját közösségeikben, de ez egy teljesen másik történet. Már másképp kell segíteni, mint akkoriban… természetesen fontos minden tárgyi adomány is (élelmiszerek, ruhák), de mi nagyobb hangsúlyt fektetünk a szolgáltatásokra és azok minőségére. Nagyobb hatást tudunk gyakorolni a gyerekek életére azáltal, hogy nap, mint nap foglalkozunk velük, meghallgatjuk őket és segítünk a család minden tagjának, legyen szó akár orvosi-, akár hivatalos ügyintézésről.
Az évek alatt olyan bizalmi kapcsolat alakult ki pontosan ennek köszönhetően, hogy akár éjjel is felhívnak minket, ha segítségre van szükségük.

Szatmár.ro: A szociális segítségnyújtás mely szegmensét érzed leginkább szívügyednek? Biztosan van olyan „kedvenced” amelyért sokat áldoztál, és áldoznál bármikor, hogy jobbá tedd az adott helyzetet?

Hegedüs Gergő: Ennyi év tapasztalat után is még mindig megérint, amikor gyerekeket látok éhezni, utcán koldulni, de talán az még inkább tettre int, amikor ártatlan gyerek bántalmazásának vagyok tanúja – közvetett vagy közvetlen módon. Úgy gondolom, hogy rengeteg ártatlan gyerek van, akik elszenvedői a szüleik tévedéseinek, vagy a családja kegyetlen sorsának és semmit sem tehetnek arról, hogy milyen helyzetben vannak. Nekik kell példát mutatnom/mutatnunk és reményt adni, mert szerintem, igenis van kiút minden nehéz helyzetből.
Ha van egy adott esetünk, amelyben ilyen problémákkal küzd a család, akkor tényleg minden követ megtudok, vagy legalább igyekszek mozdítani annak érdekében, hogy ez a probléma megszűnhessen.



Szatmár.ro:  A jelenlegi járványhelyzet hogyan érint benneteket? Ugye a rendszeres napi foglalkozások, melyeknek a Málta-ház ad otthont egészen leálltak, sok kedvezményezett gyermekkel nem tudjátok úgy tartani a kapcsolatot, mint ezelőtt. Hogy érint ez benneteket, és hogyan viselik ők pandémia szülte helyzetet?

Hegedüs Gergő: Ha azt mondom, hogy teljesen felborította a szervezet életét, akkor gondolom nem mondok semmi újat. Ugye a mi munkánk alapja a személyes találkozás, ezért nagyon nehéz ez az időszak. 
Az oktatási intézmények látogatásának felfüggesztésével a mi programjainkat is ideiglenesen befagyasztottuk. Hirtelen csend lett a székházunk körül, ami nagyon idegen és szokatlan volt. Úgy gondolom, hogy viszonylag könnyen tudtunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez, átcsoportosítottuk a tevékenységeinket. Online tartjuk a kapcsolatot a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt. Azt gondolom, hogy általánosan jellemző az információk hiánya, illetve a hiteltelen forrásból származó információk terjesztése ezekben a közösségekben. Ez természetesen aggodalmat és konfliktusokat szül a kedvezményezettjeink körében, de folyamatosan dolgozunk (akár telefonos tanácsadás során) ezeknek a csökkentésén. Értelemszerűen ez így nekünk is sokkal nehezebb, de alkalmazkodunk kell a kialakult helyzethez.

Szatmár.ro: Mi az, amivel ezekben a hetekben tulajdonképpen foglalkozik a Máltai Szeretetszolgálat szatmári szervezete? Hány önkéntest tudtok bevonni a napi teendőkbe.

Hegedüs Gergő: Ebben az időszakban sem engedjük el a rászorulók kezét. Lehetőségünkhöz mérten segítünk, természetesen betartva az általános szabályokat. Volt egy nagyobb mértékű élelemcsomag-osztásunk a Szociális Igazgatósággal, a Szatmári Egyházmegyei Caritas-al és a Hans Lindner Alapítvánnyal közösen, aminek személyesen is nagyon örülök, hiszen nem volt ilyenre példa az elmúlt években, de remélem, hogy még lesznek közös programjaink. Visszatérve a tevékenységeinkre, - mint ahogy azt már mondtam –folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az általunk támogatott családokkal, a következetességre ebben az időszakban is nagy hangsúlyt fektetünk. Azt talán sokan tudják, hogy mi is részt veszünk a Polgármesteri Hivatal és a Szociális Igazgatóság programjában, ezt új tapasztalatként és lehetőségként éljük meg a közös munkára és a városunk egyedülálló időseinek támogatására. Vittünk adományokat ebben az időszakban az állami idősek-otthonába és a városunkban működő család típusú szociális otthonokba is. Segítettünk ugyanakkor az Alter Ego Szociális Központ átalakításában, ágyakat adományoztunk és állítottunk össze annak következtében, hogy a hajléktalanszállónak nem volt kapacitása a jelentősen megnőtt létszámú hajléktalan személyek ellátására. 



Szatmár.ro: Hogy látjátok, a járványnak köszönhetően másokban is felébredt a segítő szándék? Akár olyanokban is, akik korábban nem mutattak hajlandóságot ez irányban? Ők mennyire végzik jól ezt a feladatot, mennyire kellett volna esetleg már „békeidőben” beletanulni a felelősségteljes önkéntes munkába?

Hegedüs Gergő: Határozottan igen, és ez nagyon jó. Fontos azonban kitérjek azokra, akik most a sok szabadidőnek köszönhetően egyéni akciókba kezdenek, nem figyelnek oda az előírásokra és „önkéntességre” adják a fejüket: nem helyes! Annak tényleg örülök, hogy megnőtt a segítési szándék, de ha nem figyelünk oda, kesztyű és maszk nélkül kezdünk használt ruhát és innen- onnan összegyűjtött élelmiszereket osztani sokkal nagyobb problémát okozhatunk, mint amennyit segítettünk. Éppen ezért mindazoknak, akik segíteni szeretnének, azt ajánlom, hogy keressenek fel tapasztalt civil szervezeteket, mert tényleg kockázattal jár egy nem megfelelő körülmények között zajló adományosztás, a rászorulókra és a „segítőkre” nézve egyaránt.

Szatmár.ro: Meglátásod szerint, miután véget ér ez a helyzet, visszatérhetünk a régi, megszokott kerékvágásba, vagy időbe fog telni, amíg helyreáll mindaz, ami most sérült?

Hegedüs Gergő: Szerintem minden rajtunk, embereken múlik. Én személy szerint sok mindent átértékeltem ebben az időszakban – és szerintem ezzel sok mindenki így van, olyan helyzeteket generált a járvány, amelyre eddig gondolni sem mertem volna. Nem lesz könnyű, de bízom az emberek nyitottságában. Ha újra helyreáll majd a világ rendje, akkor szerintem sokan még egy ideig tartani fogják a két lépésnyi távolságot, de ez végül is érthető.



Szatmár.ro: Így a beszélgetés végeztével mit üzennél a szatmáriaknak? Türelemre intenéd őket, vagy kitartást kívánnál? Mi ennek az állapotnak, számodra a legfontosabb üzenete?

Hegedüs Gergő: Nagyon röviden talán az lenne az üzenetem, hogy legyünk türelmesek egymással (úgy a munkahelyen, mint a családban és párkapcsolatokban), mert a vírusnak és a szükségállapotnak egyszer vége lesz, de a körülöttünk lévő emberek megmaradnak. Amit még kiemelnék az az, hogy a járvány megszűnésével, ugyanígy kell támogatnunk az időseket, mint ahogy ebben a kritikus időszakban, sőt! Mutassunk példát, és ne ítélkezzünk senki felett, mert bármikor fordulhat a kerék, bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, ami az egész életünket megváltoztathatja. Támogassuk egymást minden helyzetben, ez a legfontosabb!
 

Szatmár.ro: Köszönjük a ránk, és az olvasóinkra fordított időt, köszönjük munkátokat!

Hegedüs Gergő: Én is köszönöm a lehetőséget.